Köszöntő

Mire ez a lapszám egybeszerkesztve megjelenik, már jócskán benne járunk, nem csak a 2022-es esztendőben, hanem vélhetően egy új, fenyegető világkorszak elsőévében is. Inter arma silent musae, esetleg silent leges inter arma – régi igazság ez, bár talán inkább a művészekre,
nem a kutatókra igaz. Kinek mit hoztak az elmúlt esztendők: a világjárvány sokaknak hozott lehetőséget kevesebb járulékos feladat, utazás és hasonlók között volt, aki kifejezetten felszabadítónak élte meg az éveket tudományos tevékenysége kapcsán. Az sem ritka a társadalmi
jelenségek vizsgálóinak körében, hogy egy-egy válság, amely emberek millióinak sorsát változtatja meg, a tudósnak bizony lehetőséget teremt, alkalmat arra, hogyúj megközelítéseket és új összefüggéseket fedezzen fel. Ha minden más múzsa el is csendesedik, Clio bizonyára igen aktív a vész idején.
Ugyanakkor vannak olyan helyzetek amikor nehéz megőrizni a világ szemléléséhez, értelmezéséhez szükséges higgadtságot, kiegyensúlyozottságot. Vannak olyan pillanatok, amikor megkérdőjeleződik az is, hogy van-e értelme még a tegnap feltett kérdéseknek, van-e bármi valós relevanciája azoknak a válaszoknak, amelyeket ezekre kutató adni képes.

Most, 2022 márciusának elején ilyen napokat, heteket élünk. Mégsem tekintünk el attól, hogy ezt a füzetet egyben is közreadjuk. Egyes tanulmányai hetek óta megjelentek már a honlapunkon, amikor szerkesztésükkel elkészültünk, de most négy írással lett lapszámunk teljes. A tanulmányok doktori iskolánk és intézetünk hallgatóitól származnak alapvetően, itt-ott némi témavezetői segítséggel, de mégis csak pályájuk elején álló kutatók írásai, vagy olyanoké, akik jelen soraikkal eredeti szakterületüktől kicsit távolabb kalandoztak.
Első tanulmányunkban El-Meouch Nedim Márton, Banai Ádám és Alpek Levente a területi folyamatok egy nagyon fontos, izgalmas és talán a szükségesnél jóval ritkábban vizsgált aspektusával foglalkoznak. A 2008-as válság alapvetően rajzolta át a pénzügyi intézményrendszer képét, és ennek jelentős következményei voltak regionális és mikroszinten egyaránt.

A sport és a földrajz összekapcsolása régi hagyománya a pécsi műhelynek. Vargáné Szalai Kata, Varga Tamás és Marton Gergely a mindennapos testnevelés hatásairól szóló nagyobb terjedelmű vizsgálataikból ezúttal a területi-települési aspektusokatemelték ki. A világjárvány újra felerősítette azt a vitát, hogy a nagyvárosi, elővárosi, kisvárosi vagy rurális terek közül melyek nyújtják a legjobb életfeltételeket? A kisvárosok kutatása ezért is aktuális, Szokolai Flóra jelen sorok szerzőjének csekély közreműködése mellett Szigetvár kapcsán vizsgálta a kisvárosiság egyes aspektusait.

Végül, de nem utolsó sorban: Vigóczki Máté György maga sem ilyen ódon vágyott média-figyelemre. A poszt-szovjet térséget kutató kiváló geopolitikus ebbe a számunkba csak egy színes, sok képpel illusztrált élménybeszámolót küldött a távoli Vorkutáról, a sarkkörön túli szocialista iparvárosról, nem geopolitikai, hanem településföldrajzi témájú írást. A kézirat első, nyári beküldésekor, de még annak téli korrekciói alatt sem sejthette, milyen szomorú aktualitása lesz írásának a megjelenés idején.

Ide valami reménykeltő üzenet kívánkozna, hogy a dolgok majd csak-csak visszazökkennek régi kerékvágásukba. De lehet, hogy a régi kerékvágást már benőtte a fű: a világ szekere talán még jó ideig kénytelen járatlan utakon, gödörről-gödörre pattogva haladni. Kapaszkodhatunk, reménykedhetünk, de dolgozhatunk is azért, ki-ki a saját mikrovilágában, hogy tengelyünk ne törjön, végleg meg ne rekedjünk és egyszer majd újra simább útra érjünk.

Jó olvasást, kellemes böngészést kíván:
a szerkesztőség

Pécs, 2022. március 5.

A 2021/1-2 szám itt érhető el.